Mik azok a vadvirágok?
A vadvirágok egy adott ország területén természetesen (emberi beavatkozástól mentesen), a természetben előforduló virágzó növényeket jelentik. A vadvirág nem egyenlő a gyommal, ami definíció szerint egy olyan növény, ami szerintünk nincs jó helyen ott, ahol van. Na de mi a helyzet, ha egy kicsit átalakítjuk a felfogásunkat és elkezdjük újra felfedezni magyar vadvirágaink szépségét? Ha újra megtanuljuk, hogy miért értékesek és nekik is helyet szorítunk a kertünkben? Hirtelen a gazdák által űzött gyomból gyönyörű és értékes növénye lehet a kertünknek – beporzóink nagy örömére.
Miért fontosak a vadvirágok?
Manapság egyre több kutatás hangsúlyozza az őshonos növényeink fontosságát és szerencsére kezdjük újfent felfedezni a minket körülvevő hazai szépségeket is. A természetes vadvirágos mezők területe az elmúlt évszázadban drasztikusan lecsökkent az egész világon, így sajnos beporzóink száma is velük együtt csökkent és folyamatosan csökken. Sokkoló adat Angliából, hogy az elmúlt 100 évben a természetes rétek 97%-a elveszett. Hazai adatot sajnos nem találtam, de a nagyságrend nálunk is hasonló lehet.
A Kárpát-medence biodiverzitásának megőrzése érdekében fontos lenne, hogy akár mesterségesen létrehozzunk vadvirágos réteket vagy kerti méhlegelőket, ahol helyet szorítunk magyar, őshonos fajainknak. Egyrészt rengeteg elfeledett és gyönyörű vadvirágunk van, másrészt ezzel támogatjuk legjobban a helyi ökoszisztémát, köztük a beporzókat is. Gondoljuk csak el: minél több helyi fajt ültetünk, annál több rovar és köztük hasznos beporzó fogja látogatni a kertünket, miközben ők és a virágmagok élelmet nyújtanak a madarainknak is.
Miért fontos az őshonos?
Az utóbbi években kutatások kimutatták, hogy az őshonos vagy közel őshonos (nálunk például közel őshonosnak számítanak az európai fajok) segítik a legtöbb őshonos rovart és beporzót.
De miért van ez így? Először is tisztázzuk, hogy mi az a beporzó. Amikor beporzókról beszélünk, akkor első gondolata mindenkinek a háziméh, de valójában rajtuk kívül a világon még 20.000 méhfaj (!) létezik, ezekből Magyarországon kb. 600 fordul elő. Igen, 600 különböző magyar méhfaj van. Emésztgessük kicsit ezt a számot… Ezek többsége ún. magányos méh, ami nem a lelkiállapotukra utal, csupán azt jelenti, hogy nem kolóniákban élnek. Ilyenek többek közt a bányászméhek, a szabóméhek és a különböző faliméhek is.
És akkor még nem említettük meg a többi beporzót: a zengőlegyeket, pöszörlegyeket, a különböző nappali és éjszakai lepkéket és molylepkéket. A beporzás jelentős részét e két utolsó csoport végzi, de csak ritkán találkozunk velük éjjel. A lepkék esetében különösen fontos az őshonos fajták elterjesztése a kertekben: rengeteg lepkefajnak válogatós a hernyója és csak 1-1 tápnövénye van: ez azt jelenti, hogy a petéket erre a növényre kell a lepkemamának leraknia és a kikelő hernyók pedig csak és kizárólag ezt a növényt fogyasztják. Felnőve, lepkekorukban a lepkék már kevésbé válogatósak és szélesebb spektrumról válogatnak.
A fönti rövid bemutatásból is láthatjuk, hogy mivel az őshonos növények a őshonos rovar- és beporzófajokkal együtt fejlődtek ki (például a nyelvhosszuk is a különböző helyi növények beporzásához alakult ki), ezért hihetetlenül fontos a holisztikus szemlélet és látni azt, hogy minden mindennel összefügg. Vadvirágok nélkül rengeteg beporzófajunk eltűnne és a beporzók eltűnésével a növények sem tudnának szaporodni, így a flóránk sokszínűsége is csökkenne.
Több helyi növény ültetésével a kertjeinkbe valamennyire ellensúlyozni tudjuk a beporzók természetes élőhelyeinek elvesztését. Ha sokan követik ezt a szemléletet, akkor urbánus környezetben is kialakíthatunk igazi beporzóbarát, tápnövényekkel és élelemmel teli élőhelyeket.
A beporzók fontosságáról egy következő cikkben írok majd 🙂
(Képek forrása: https://commons.wikimedia.org/, https://www.jungledragon.com)
